„Ő
A nő az élet forrása,
A férfi örök hitvallása.
Segítő kéz, otthon nyugalma,
Vad ölelés forradalma.
A nő remény és kudarc,
Figyelmes, szerelmes arc.
Harcos pillantás, huncut szem,
Hol a férfinak babér terem.
A nő minden, miből a jó fakad,
Ki sokszor oly hangosan hallgatag.
Ő a világ teremtője,
S férfi remény temetője.
A nő kiért élni, s halni kell,
Kiért hegytetőre menni kell.
Kinek szemében a feltámadás reménye,
Ezer csillag pazar tüneménye.
A nő még sok, mi ki nem mondható,
Csak a szívdobogásban hallható.
Így csak csendes szóval köszöntöm Őket,
Köszönöm Istenem, hogy vannak! A nőket!"
Szerző: Nagyfehér
Ha tetszik a cikk, oszd meg ismerőseiddel Facebookon!
Oszd meg a Facebookon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése