Bevezeto

"Minden igazság három stádiumon megy keresztül: Először kinevetik, Majd erőteljesen ellenzik, Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket. "
A. Schopenhauer

Hírlevél feliratkozás előtt kérlek, kattints IDE!

2010. november 8., hétfő

A hét kérdése: Mit szól a családod?

A vega életmód hatására kiakadtak a mérők otthon? Vagy csak lenyugtázták, jól van, tegyél, amit akarsz!

Akár teljesen nyers vega vagy, akár még csak vegetáriánus, vagy szemezgetsz az egészséges életmóddal, szó nélkül tuti, hogy nem mehetsz el a családod mellett.

Először, még csak a puszta gondolat hallatán is mosolygás, nevetés tör ki, és a hitetlenkedés: „á, ezt te úgy sem tudod végigcsinálni! Nem tudod letenni a mama főztjét!”

Aztán kezd komolyabbá válni a dolog, már nem csak úgy mondod, hogy nem eszel húst, de valóban még a különböző családi összejöveteleken is képes vagy „megsérteni” a házigazdát, mert nem voltál hajlandó megkóstolni sem a grill finomságait. És jönnek a vicces beszólások: „Nyúl lettél?” „Tápos kaján élsz?” (A kaján szót, csupán az idézet kedvéért tettem bele) És jönnek a próbálkozások: „ Nem baj, ha nem eszel húst, egyél kolbászt!” „Egyél halat, az nem hús, sőt még csak nem is állati eredetű!” (Kérdem én, akkor micsoda?) „ Felvágottat azt ehetsz!”

Na, jó, ezt még valahogy lenyelik, hogy Te többé nem eszel tényleg semmilyen húst, hiszen a vegetáriánus életmód már egyre jobban elterjedt, igyekszenek, elkészítenek számodra egy finom tejjel, tejföllel, sajttal készült ételt. Jön a hideg zuhany számukra, mert Te ezt sem vagy hajlandó megenni!

Még kötélből vannak az idegek, bár egyre vékonyodik ez a szál, de nem adják fel, hiszen az étkezés a családi összejövetel lényege, akár úgy is írhatnám, a nagy zabálás! (Elnézést, de így van.) Te sem lehetsz kivétel, nem húzhatsz ki a sorból, és nem lehetsz más, mint a többiek! Büszkén elkészítik a párolt zöldségeket, ezt már tuti, hogy nem utasítod vissza! Bioboltban vásárolnak édességet, (persze tejcsokisat, mert hát bio, és a többi kit érdekel, utána nézni, gondolkodni, már fárasztó lenne, különben is túl sok a nyűg veled) és várnak a vasárnapi ebédnél. De te ismét finoman közlöd, már-már félve a reakcióktól, hogy „köszönöm, de nem kérem, nem eszek ilyet, mert nyers, élő, vegán vagyok.”

És itt szakad el a szál! Az addig kötélből font idegek, szétszakadnak, földindulás, és viharverés, lelki tombolás, veszekedés, megbántottság, kirekesztettség, illemek fölhagyása, szóval rengeteg kusza és fájó érzés keletkezik mind két félben. A legrosszabb az, hogy a család ezt neki szánt támadásnak érezheti, és általában ők vannak többen, így valóban kirekesztettnek érezhetjük magunkat, de ők is, hiszen te is kirekeszted őket a te saját világodból.

Van, ahol már az első jeleknél buzgón mozdul a család a ”megmentésedre”! Míg másoknál másak az idegtépő határok.

Hol van nálatok a határ? Meddig lehet elmenni? Mennyit bír el a családod?

Nagyon komoly probléma ez! Hiszen itt az egészségünkről, az életünkről döntünk. Aki valóban utána jár, tanul ezekről a dolgokról, a gondolkodás módja kiszélesedik, és sok mindent máshogy lát. Összeveti a képet, amit életében eddig tanult, azzal, amit most fedez fel. És rengeteg kérdés, utánajárás után látja a valódi különbséget, a manipuláció, a direkt félrevezetések, és az eldugdosott igazságok között. (Nem véletlen nem kapható jó pár értékes régebbi könyv) Azok, akik maradtak – család – a megszokott életritmusban, felfogásban, ők nem értik miért kell változtatni, miért nem jók a vasárnapi nagy evészetek, és miért kell az illemeket felrúgni? Miért nem tudsz Te is olyan lenni, mint a többiek? Miét nem tudsz Te is ”normális” lenni?

A legnagyobb probléma, nem az étkezés, hanem az, az irányítás, mely alól kicsúszol, ha gondolkozol. Egy ilyen fajta, ha úgy tetszik ”piramis” rendszerben vagyunk felépítve, ahol mindenki gyakorolhatja a hatalmi dráma játékát. Az alá-fölé rendeltség szerepét. A szülőnek mindig igaza van, és ne feleselj, főleg ne a ”100 éves” nagymamának, a főnöknek is mindig igaza van, az anyámnak is mindig igaza van, a barátaimnak is….de akkor hol is vagyok én?!

A legnagyobb bűn (ha nevezhetem így), amit elkövethetsz ezen a Földön, az, ha korlátozod, sőt megsemmisíted embertársad szabad akaratát! (Gondold ezt jól végig!) Ha megértené a család, a környezet ezt az egyszerű igazságot, valóban igazi béke lenne otthon, és mindenhol! Mert már nem az ego, az ön centrikusság dominálna, „hogy vagyok én, és engem bántanak meg, ha nem eszik a gyermekem húst” hanem, a valódi feltétel nélküli szeretet.

Amikor ez bekövetkezik, akkor a szülő, a testvér, a jó barát, a kolléga, ha valóban megszeretné érteni, a vegán életmódot, és mit miért csinálsz, akkor nem lesz rest, és elolvas pár tanulmányt, körül néz az interneten ( és feljön például ilyen oldalakra) elmegy előadásokra, és megpróbálja megérteni, megpróbálja a Te szemeddel nézni a világot!

Ha közel akarsz kerülni a másikhoz, meg kell tanulnod az ő szemével látni!

Könnyű a másikra fogni, hogy miatta nem megy jól a kapcsolat! De a botnak is két vége van! És ha a család nem fogja meg a másik felét ennek a botnak, akkor hogy is nevezhetnénk őket családnak? Mert mit is jelent a család? Nem az összefogó képet, a mindenben segítőt, támogatót? Az nem család, ha összejövünk vasárnapi ebédekre, jókat panaszkodunk, pletykázunk, és utána otthon kibeszéljük egymást, és elmondjuk miért nem volt ez, és az jó. Főképp, ha nem érezzük az elfogadást, a hiányának akár csak egy kicsiny szikrája is ott forr a levegőben, már nem a szeretet érzését fogjuk érezni.

Egy idézettel zárnám, mely nagyon találó!

"Minden igazság három stádiumon megy keresztül: Először kinevetik,
Majd erőteljesen ellenzik,
Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket."

A. Schopenhauer


Kérdés: Mit szól a családod a vegán táplálkozáshoz, életmódhoz?


3 megjegyzés:

  1. A mi családunkban konfliktus az unoka etetése nagymama által terén alakult ki.
    Sajnos az elmébe belé van erősen még kalapálva, hogy a gyerekszeretet egyik kifejezésmódja, ha a gyereket teletömöd édességgel. A keresztfiam már odáig jutott ebben a nagy szeretetben, hogy nyáron a nagymamánál, a vasárnapi ebéd során miután telenyomta magát tejszínes csokoládés sütivel, még benyom 4-5 db savanyú cukrot desszertnek, miközben kint a kertben roskadozik a fán a cseresznye, a barack stb.

    Ui:
    Ki tud messzebbre lőni a cseresznye maggal verseny során azért néhány szemet sikerül legyűrnie.

    blasisti

    VálaszTörlés
  2. Bizony ez tényleg nehéz téma.
    A családban én vagyok a fekete a bárány, sőt, mi több, a legszörnyűbb hárpia, aki még a férjének sem ad húst.
    Elég rosszul viseli a család ezt a másságomat, sokáig próbáltak rejtett húscafatokat csempészni a nekem készített ételbe, pl: a zöldsélevesről kiderült, hogy húsleves, a sült zöldségek közül kifigyelt néhány szalonnapörc meg ilyenek. Azt hitték nem veszem észre. :-(
    A vegánságom tényleg kiverte a biztosítékot, már ezt is nehezen viselik és évek óta még mindig rendszeresen megkérdezik: mikor hagyod már ezt abba? Mikor térsz vissza a földre?
    Magamtól itthon nyersen eszem, de tudom, hogy ezt a család már nem tudná elviselni, úgyhogy vendégségben maradok a párolt zöldség, vagy egy nagy adag saláta és sült krumpli mellett. Ebben még kiegyeznek, bár számukra már ez sem normális kaja, de a nyers ételtől totál kiborulnak.

    Én is sajnálattal látom, hogy minden családi összejövetel az evészetről szól. Szinte alig beszélgetünk egymással, nem tudjuk kivel mi van, mert mindig csak enni KELL. Ha éhes vagy, ha nem, egyél, mert éppen társaságban van. Ez elég borzasztó. Azt hiszem az emberi kapcsolatok elmélyülése helyett inkább evésbe burkolózunk.

    Egyébként ez egy rossz társadalmi beidegződés és ezt tartják a normálisnak, az egészségesnek, ha vki ettől eltér, akkor az már az életével játszik és ezért nem akarják megfogni a bot másik végét, ezért nem akarnak utánanézni és megérteni ezt az életmódot, mert alapból tudják, hogy ezzel csak tönkreteszem magam, ezen nincs mit ragozni, azonnal abba kell hagynom és kész.

    Például néhány éve azt hittem végre megértették a szüleim, hogy miért nem eszem húst. Talán ez már nem annyira idegen a mai világban. Aztán leálltam a tejtermékekkel, mondván, hogy allergiás vagyok rá, így legalább nem erőltetik, nem erőltethetik belém. Erre mi volt a reakció? "Akkor legalább egy kis húst egyél!"

    Hát mi így állunk, de örömmel tapasztalom, hogy ebben nem vagyok egyedül. Jó volt olvasni a bejegyzésed.

    VálaszTörlés
  3. Igaz, nem mostani ez a bejegyzés, de most akadtam rá.

    Az a rész különösen tetszett, hogy "Az nem család, ha összejövünk vasárnapi ebédekre, jókat panaszkodunk, pletykázunk, és utána otthon kibeszéljük egymást, és elmondjuk miért nem volt ez, és az jó". A saját és férjem családjánál is ez a módi. Mondjuk a saját családomat már évek óta "szekírozom"/piszkálom, hogy a panaszkodás helyett megoldásokat is kereshetnénk, meg ezzel az erővel ötletbörze is lehetne egy-egy találkozó. Lassacskán működik, de néha itt is az lesz a vége, hogy szerintük nekünk hogyan kéne élnünk.

    Én egyáltalán nem vagyok vega, csak bionom módon igyekszek élni (vegyszermentes, nem feldolgozott stb. élelmiszerek, háztartás...), és bizony eszem húst, szinte csak csirkét, de nagyon keveset és azt is mi neveltük. Viszont a férjem "buta"vegetáriánus: semmi meggyőződés, csak inkább dac, szerintem gyerekkori trauma okozhatta, amit persze senki sem "ismer be"..., mert amikor összekerültünk a hajdináról sem hallott, semhogy a különféle zöldségpástétomokról... 5 éves kora óta nem eszi a húst, csak ritkán 1-1 falatot. A tojásos ételeket sem, de ha cukorral(!!!) habosra ki van keverve, akkor igen. (ez volt nálam a cérnaszakadás...)

    Mivel falusi nagyszülők estek kétségbe anno, hogy mi lesz a gyerekkel, így cukros süteményeken, tésztán, sajton, fehér rizsen, rántott zöldségen, 1-2 főzeléken és gombapörköltön kívül nem is ismert mást... 33 éves koráig.

    A megoldást abban láttam a saját családom összejövetelein (ott szinte mindenki nyitott az új ízekre), hogy mindig VISZEK MAGUNKKAL nekünk megfelelő ételt, és azt is asztalra tesszük (lassan 3 éve, mire erre rájöttem, hogy működik!). A legtöbb esetben az fogy el először, és utána a többi, ha még éhesek... Húst például sohasem viszek. Ezzel azt értem el, hogy minap anyukám lelkesen beszámolt, hogy vendégségre vagy 8-10 féle különböző zöldségételt(!) csinált, és a pár maroknyi hús (brassói-szerű) el sem fogyott...

    Tehát lehet hatni másokra, csak lassan. Mi meg is mondtuk, hogy azért viszünk magunkkal ételt, hogy ne okozzunk nehézséget, problémát, és mi tiszteletben tartjuk, hogy ők másként esznek, és nem akarjuk a háziasszonyt kitenni "főzési problémának". Meghát úgy is az a lényeg, hogy együtt legyen a család és beszélgessünk... Erre nem tudtak mit mondani, csak azt, hogy "jólvanakkorhozzad". :-))

    VálaszTörlés

"Minden igazság három stádiumon megy keresztül: Először kinevetik,
Majd erőteljesen ellenzik,
Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket. "


A. Schopenhauer


Nézd meg a Bemutatkozó videómat és az Ajándékaidat!

Hírlevél feliratkozás és Webáruház regisztráció előtt kérlek, kattints IDE!