A hét kérdése: Hogyan neveled vegán szülőként gyermekedet?

A gyermeknevelés mondhatni művészet, megtanulni, odafigyelni, felelősséget vállalni, új dolgokat megtanulni, egy kis emberből érett felnőttet felnevelni valóban óriási munka, amit csak igazi szeretettel lehet elvégezni. Gyermekeink is tanítanak bennünket. Nem csupán egy szülő van a gyermekért, a gyermek is van a szülőkért. Ők tanítanak bennünket, igazgatnak a jó irányba, türelemre, szeretetre, kitartásra tanítanak. Mindig is a fiatalabb generáció az, aki tanítja az idősebb korosztályt, és ez így helyes. Egy egyszerű példázattal szoktam élni: Egy anya, és egy apa, két személy, mindegyik külön-külön rendelkezik intelligenciával, identitással, saját tapasztalatokkal, tudással, szakértelemmel, különböző erősségekkel, jó tulajdonságokkal. Egy gyermek köztük nő fel, tehát duplán kapja meg ezeket az információkat, a tudást. Tehát már kétszer annyit ér, mint a szülő. Ez mellett, a gyermeknek ott van a környezet, az oktatás, ez plusz tudást jelent, és ő saját maga is fejlődik, fejleszti magát, tehát egy gyermek, mikor elég éretté válik, (direkt nem évet írok, mert nem csupán ettől függ) jó esetben négyszeres tudással rendelkezik, mint az egyik szülője. Tehát a gyermekeink azért jönnek a földre, hogy tanítsanak bennünket, és mi pedig átadjuk a kultúránkat, továbbadjuk a tanításainkat, hogy ezáltal, ők még tökéletesebben fejlődhessenek.

Cikkem nem a gyermeknevelésről kell, hogy szóljon, de az étkezés, mint minden másban, itt is igen meghatározó. Édességgel ”fizetünk a jó tettekért”, azt vonjunk meg, vagy azzal jutalmazunk, később pedig a családi összejöveteleken is az étel, ami összehozza a társaságot. Egy anyának (általánosságban) az egyik legfontosabb, hogy jól éljen, és jól lakjon a gyermeke. Ő az étellel ad, szeret, kényeztet, kibékít, összehoz, megajándékoz. Az étel mindennapi életünkben kulcsfontosságúvá vált, okozhatunk vele örömet, bánatot, bűntudatot, függőséget, meglepetést, szeretetet. De hogyan neveljük fel kis csemetéinket a helyes táplálkozás figyelembevételével? Nyers vegánként meddig tudjuk nevelni? Ott az óvoda, a gyerekek, a közösség, a tanárok, a védőnő, az orvos, és még sorolhatnánk, a tágabb családról, nagymamáról, nagypapáról, nagynénikről nem is beszélve! A gyermekek is tanítanak bennünket az étkezéssel kapcsolatban! Egy gyermek mikor megszületik anyatejen nő fel, természetes módon, friss, nyers tejet szopik, ami az élete fejlődéséhez szükséges. Később, azonban már nincs szüksége erre az anyatejre, az anyának sem véletlenül szűnik meg a tejtermelése, mert már nem kell! Érdekes is lenne, ha egy húszéves fiatalember még szopná az anyja cicijét! A gyermekek, amikor egy vegán családban látják a zöld turmixokat, megkívánja! Sőt olyanról is tudok, ahol a gyermek kifejezetten elutasítja a főtt ételeket, húsokat, tejet! Nem azért mert mondták neki, hanem mert érzi, hogy ez neki teher! A most születő gyermekek sokkal kifinomultabbak, érzékenyebbek, más frekvenciájú energiával születnek, azért, hogy bennünket tanítsanak. Érdemes lenne, rájuk figyelni! Csak a legtöbb szülő, beletömi a gyerekbe a chipset, a kólát, a csokit, és a többi manipuláló ételt, és a gyermek lassan átváltozik, megtanul a mi szemünkkel látni……, a mi gyomrunkkal érzékelni……, a mi gondolkodásmódunkkal gondolkodni……..

Te hogyan neveled vegán szülőként gyermekedet? Ha nem is vagy teljesen vegán, észrevettél-e gyermekednél jelzéseket, hogy mi az, az étel, amit ő kiszeretne iktatni az étrendből? Itt most nem a tipikus spenótra gondolok, amit a legtöbb gyerek utál, mert azt mondták nekik, hogy az nem finom, közben meg sem kóstolták. Vagy olyan ételre, amit mi nem tudtunk megfelelően elkészíteni, és ezért nem szereti a gyerek.

Mennyire figyelsz a gyermeked jelzéseire? Mit tartasz jónak? Valóban szüksége van főtt (halott) ételre? Elmagyarázod neki, mit miért eszünk, mire való az étel, vagy csak ”csak, mert finom, mert mi is ezt esszük, ez van és kész”?

Mennyire neveled tudatosan az egészséges életmód szempontjából a gyermekedet?