dr. Hatalyák Krisztina:A pajzsmirigy alulműködése
„Az utóbbi időkben, mintha „járványszerűen” terjedne a pajzsmirigy alulműködése nőknél. Nem, ne ijedjen meg senki, nem fertőző, de nagyon sok nőt érint az elváltozás. Beszéljünk róla kicsit, másképpen!
Ma már a nyugati orvostudomány is számon tartja az ún. pszichoszomatikus megbetegedéseket. Egyre több a holisztikusan gondolkodó orvos, aki az emberre, mint test-lélek-szellem egységére tekint, és a test tüneteit is ennek megfelelően értelmezi, majd kezeli. A betegségeink, vagy, ahogy én szeretem őket hívni, tüneteink mögött mindig a lélek „üzenete” húzódik meg.
A holisztikus szemlélet alapján a tünetet nem kioltani, sokkal inkább megérteni igyekszünk és együttműködünk vele. Így a gyógyulás az első tünetek megjelenésekor elkezdődhet, és nem kell megvárni, míg olyan mértékben súlyosbodik, ahonnan már nehézkesebb a visszaút. A test megbízhatóan visszajelzi a lelki folyamatok változását, megbízható tanácsadónk. Jó lenne, ha minél többen mernénk rá hagyatkozni!
Nézzük a pajzsmirigy alulműködés lelki hátterét, holisztikus szemmel! A pajzsmirigyet szokás a hormonális rendszer karmesterének is hívni, mivel az általa termelt hormonok, az egész test működésére, vagyis szinte minden életfunkciónkra, szimbolikusan nézve az egész életre kihatnak.
A pajzsmirigy alulműködése tehát azt mutatja, hogy az életöröm, az életkedv is alulműködik. Az illető teszi a dolgát, a kötelességeit, de nem sok öröme van benne. A fokozott kötelességtudat mellett sokszor észre sem veszi, hogy saját élete alig marad, szinte a mások életét éli.
Ez sokféle okból alakulhat így, minden ember története más és más. Sokaknál a fokozott elvárások, a békességre való törekvés, a megfelelni akarás, a kielégíthetetlen szeretetéhség, az önbecsülés hiánya, a hozott családi minták, az élet tragédiái teremtenek olyan élethelyzetet, ahol az illető úgy érzi, nincs valódi választási lehetősége, eszi, nem eszi, azt kell tenni, amit az élet, vagy amit mások elvárnak tőle.
Mindeközben valós negatív érzéseit (pl. haragját, dühét, csalódottságát, keserűségét, tehetetlenségét stb.) elfojtja, és egyre mechanikusabban éli az életét. Az örömteli, de legalább elégedett élet helyett napról-napra csak „túlél”. Megfakul az életkedv, eltűnik az életöröm, nincs szenvedély, lelkesedés, annál inkább beletörődés, fásultság, közöny, és sok-sok elfojtás.
Minek örüljek? Kérdi az ilyen ember, ha beszélgetni kezdünk az életéről. Már azt sem tudom, minek tudnék örülni? Ilyenkor megpróbáljuk megkeresni, régebben mi okozott neki örömöt? Milyen jellegű tevékenység hozta meg a pozitív életérzést benne? Ha elég erős az érzelmi vonzás, a lehetőségeket már könnyebb lépés megteremteni hozzá.
Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, örülni bárminek lehet, akár annak is, hogy van szemünk, orrunk és láthatunk egy szivárványt vagy hallhatjuk a hajnali rigócsicsergést. De akinek az életkedve a béka feneke alatt van, az nem éri el ezt az érzést magában. Ha a csakrákban gondolkodunk, a pajzsmirigy a torokcsakra területéhez, vagyis a kommunikációhoz tartozik. A kimondás képessége, az őszinte és nyílt kommunikáció szintén ide tartozik. Aki érintett a témában, érdemes fejlesztenie kommunikációs képességét, elsajátítani az asszertív kommunikáció és a nemet mondás képességeit is.
Az első lépés persze önmagunknak kimondani azt, amit őszintén érzünk, anélkül, hogy önámításban léteznénk. Sokaknál a pajzsmirigy alulműködése autoimmun jellegű elváltozással társul. Az autoimmun folyamatok mindig autoagresszív elváltozásokat takarnak. Ezekben az esetekben plusz információ, hogy az illető valami miatt és tudat alatt, önmagát bünteti. Hogy miért van bűntudata? Sokszor, csak azért mert negatív érzései vannak mások, talán éppen a szerettei iránt. Önmaga ellen fordítja azt az agressziót, haragot, dühöt stb., amit mások ellen érez. Ha tudatos lenne ezekre az érzésekre, képes lenne szembenézni a negatív érzéseivel és a test nem jelezné őket. Mivel nem tudatos rájuk, elfojtja, és a tudatalattiba süllyeszti ezeket, a test pedig próbál a maga tüneteivel segíteni, vagyis jelez.
Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy azok iránt, akiket szeretünk, nem érezhetünk negatív érzéseket és ezeket nem is fejezhetjük ki. Kevesen nőttek fel olyan érzelmi biztonságban, ahol nem csak a pozitív, de a negatív érzéseiket is kifejezhették. Így tanulunk meg elfojtani olyasmit, ami nem kívánatos, miközben teljességgel természetesen létező. Innen pedig csak egy lépés, hogy ha rád nem haragudhatok, mert elveszítelek, akkor magamra fogok haragudni és inkább önmagamat (az önmagammal való kapcsolatomat) veszítem el, és máris kész az autoimmun betegség táptalaja. Akiknek tehát a pajzsmirigy alulműködésük autoimmun eredetű, érdemes lehet segítő támogatásával ránézni azokra az elfojtott érzésekre is, amiket önmaguk ellen fordítottak.
Ha meg szeretnénk érteni bármilyen testi tünetünk üzenetét, így a pajzsmirigy alulműködésnél is, mindig érdemes két kérdést feltenni magunknak. Miben gátol ez engem? Mire kényszerít ez engem? Ha pl. a betegségem arra kényszerít, hogy orvoshoz járjak, gyógyszereket szedjek, a netet böngésszem a gyógyulás lehetőségeit fürkészve, akkor valójában elérte célját, mert végre nem csak másokkal, hanem magammal is törődni fogok. Ugye emlékeztek arra, amit az elején írtam, hogy a pajzsmirigy alulműködéses ember nem foglalkozik önmagával, inkább másokkal. A betegség azonban rákényszeríti arra, amire e nélkül nem volt képes: önmagára időt és energiát fordítani, és meggátolja abban, amiben túlműködött, vagyis, hogy másokkal annyit törődjön, mint azelőtt. Mennyivel több örömöt adna, ha betegség nélkül, önszántunkból választanánk meg az önmagunkkal törődés formáit! Ugye?
Ehhez persze egy jó adag önbecsülésre lenne szükség, amiben a pajzsmirigy alulműködők nem bővelkednek. Úgy érzik, ők nem érdemlik meg. Pont ezért akarnak mindenkinek megfelelni, ezért annyira fontos számukra mások elismerése, szeretete, hiszen ők önmagukat nem becsülik sokra. Sokszor jelentéktelennek, értéktelennek tartják magukat. Nem hiszik, hogy az életük, függetlenül a teljesítményeiktől, pusztán, csak azért mert léteznek, értékes. Ahogyan mindenkié.
Mit tehet önmagáért lelkileg az, aki érintett? Építse az önbecsülését azzal, hogy elkezd önmagáról másként gondolkodni, gondoskodni, odafigyel az érzéseire, a szükségleteire, az igényeire, a testére, a lelkére, a gondolataira és nem önmaga helyett, nem önmaga feláldozása árán, hanem önmagán keresztül működik együtt a környezetével. Törekedjen az egyenrangúságra, az alárendeltség helyett, higgye el, hogy az ő élete is éppen annyit ér, mint bárki másé, de semmiképpen sem kevesebbet!
Fontos tudni, hogy ha én magam nem vagyok jól a testemben-lelkemben, akkor másoknak sem tudok tartósan javára válni. Ha önmagammal törődöm, az valójában nem önzés, mert ezzel a körülöttem élők is jól járnak. Sokkal jobban, mintha beteg vagyok. Tehát az én egészségem valójában nem magánügy, hanem „közügy”!"
:-)))))))))))))
dr. Hatalyák Krisztina
