Pénteki könyvajánlóba ismét Balogh Béla, Végső valóság könyvét emelném ki, még pedig egy bizonyos részlettel. Az előző könyvajánlót róla ITT olvashatjátok. Felmerülhet egyesekben hogy kerül össze a fakanál, a mérnök és a spiritualizmus. Nagyon egyszerűen. Tudni KELL (ENE) azt, hogy világunkban minden mindennel összefügg, és a dolgok, a változások egymásra hatással vannak. Ahogy a szerveket sem szedhetjük szét, a testünkben és csak egyre koncentrálva állapítva meg a betegséget, vagy gyógyítás kulcsát, épp ugyanúgy nem szedhetjük elemeire egy ember tehetségét, vagy fejlődését. A fejlődésünk mind a négy terülten végbe megy, ahogy ezt már megfogalmaztam és bőségesen ki is fejtettem az 1.oktatóanyagban.
A négy terület a fizikai, a szellemi, lelki és az energetikai. Szerintem csodálatos, amikor egy mérnök túllát a racionális gondolkozáson, és az élet működését más szemmel is elkezdi vizsgálni, ezáltal önmaga is más, úgy mond magasabb tudatállapotba kerül. Én magam sem a fakanalat fogtam kézbe először, ha valaki elolvassa a rövid leírást rólam a könyveimben, az tudja. A szellemi tanítások mindig is közel álltak hozzám, és nem titok én magam is tanítottam, de nekem is van tanulni valóm folyamatosan. És nem azért mert fiatal vagyok, ahogy egy ötven éves ismerősöm fogalmazott, ő már túl öreg a tanuláshoz, mert bizony mindenkinek tanulnia kell, mindenkinek mást, hogy sírköveinkre is ez legyen írva: „Odaát folytatja tanulmányait!” Sokat tudnék még erről írni, de most térjünk vissza a könyvajánlóra. Ennyit a fakanálról, a mérnökségről, és a spiritualizmusról. Azaz a szellemi és lelki fejlődésről. (Mielőtt ezt is valaki félre értelmezné, ahogy teszik is bizonyos vallások.)
A részlet, amit még szeretnék kiemelni Balogh Béla könyvéből az étkezésre vonatkozik.
"A napfény energiája - ahogy áthalad a növényen, majd növény formájában az állaton és az emberen - fokozatosan csökken, minősége romlik, és ez egyszersmind alacsonyabb rezgésszámot is eredményez. Amikor megesszük a húst, tovább rontunk a helyzeten.
A húsnak már eleve alacsonyabb rezgésszáma van, mint a napfényben érlelt növénynek. Amikor szervezetünket állati húsból építjük fel, az energiaátalakítás révén még jobban lecsökkentjük a rezgésszámot. (Megjegyzem, természetesen nem a testet alkotó alapanyagok, mint a szén, a kalcium stb. rezgésszáma, hanem a szerkezeti felépítésből adódó rezgésszám az, ami csökken, pl. szövetek, csont- és izomszerkezetek rezgésszáma.) A következmények szinte magától értetődőek. Fizikai testünk rezgésszáma csökken, aminek következtében kevésbé leszünk alkalmasak arra, hogy a magasabb világokból érkező információt érzékeljük, vagy felfogjuk. Nem az adóállomással van baj, hanem a vevővel. Mi vagyunk azok, akik a testünk és az agyunk érzékenységét fokozatosan tompítjuk.
- Ezért van az, hogy a gyermekek sokszor érzékenyebbek, és olyat is látnak, amit mi felnőttek nem?
- A gyermeknek a teste még nincs annyira tele mérgekkel. A húsevés, de különösen annak a fajta húsnak a fogyasztása, amit ma nagyipari módon állítanak elő, azzal jár, hogy szervezetünkbe bevisszük mindazt a mérget, (növekedési hormonokat, és antibiotikumokat) amivel az állatokat beoltják, hogy gyorsabb legyen a növekedés, és kevesebb a betegség. De ez még csak hagyján! Van egy ennél sokkal komolyabb gond: amikor az állatokat levágják, többet vágnak le egyszerre. Az állatok állandó telepatikus kapcsolatban állnak egymással, és kivétel nélkül mindenik tudatában van a készülődő szörnyűségnek.
Üvöltenek is szerencsétlenek, ahogy csak bírnak, pedig nem látják, hogy mi történik.
De tudják.
Így testüket átitatja a rémület és a félelem alacsony asztrális rezgése, és ezek a rezgések jó ideig a levágott állat húsához kapcsolódnak. És mi ezt, úgy, ahogy van, megesszük, és fogalmunk sincs arról, hogy ezzel együtt a félelem és a rettegés hullámhosszát is elfogyasztottuk... Ez aztán az emberben ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen - állati - félelemhez, érzésekhez és gondolatokhoz vezet, ami könnyen megnyilvánulhat lappangó félelemérzetben, alattomos viselkedésben vagy erőszakos cselekedetekben. A fizikai testet alkotó anyag állandóan cserélődik. Az új építőelemek az elfogyasztott táplálékból készülnek. A napfény által érlelt növényi eledel könnyebbé, lazább szerkezetűvé teszi a testet, ami így a szubtilis információk érzékelésére is alkalmasabbá válik."
A négy terület a fizikai, a szellemi, lelki és az energetikai. Szerintem csodálatos, amikor egy mérnök túllát a racionális gondolkozáson, és az élet működését más szemmel is elkezdi vizsgálni, ezáltal önmaga is más, úgy mond magasabb tudatállapotba kerül. Én magam sem a fakanalat fogtam kézbe először, ha valaki elolvassa a rövid leírást rólam a könyveimben, az tudja. A szellemi tanítások mindig is közel álltak hozzám, és nem titok én magam is tanítottam, de nekem is van tanulni valóm folyamatosan. És nem azért mert fiatal vagyok, ahogy egy ötven éves ismerősöm fogalmazott, ő már túl öreg a tanuláshoz, mert bizony mindenkinek tanulnia kell, mindenkinek mást, hogy sírköveinkre is ez legyen írva: „Odaát folytatja tanulmányait!” Sokat tudnék még erről írni, de most térjünk vissza a könyvajánlóra. Ennyit a fakanálról, a mérnökségről, és a spiritualizmusról. Azaz a szellemi és lelki fejlődésről. (Mielőtt ezt is valaki félre értelmezné, ahogy teszik is bizonyos vallások.)
A részlet, amit még szeretnék kiemelni Balogh Béla könyvéből az étkezésre vonatkozik.
"A napfény energiája - ahogy áthalad a növényen, majd növény formájában az állaton és az emberen - fokozatosan csökken, minősége romlik, és ez egyszersmind alacsonyabb rezgésszámot is eredményez. Amikor megesszük a húst, tovább rontunk a helyzeten.
A húsnak már eleve alacsonyabb rezgésszáma van, mint a napfényben érlelt növénynek. Amikor szervezetünket állati húsból építjük fel, az energiaátalakítás révén még jobban lecsökkentjük a rezgésszámot. (Megjegyzem, természetesen nem a testet alkotó alapanyagok, mint a szén, a kalcium stb. rezgésszáma, hanem a szerkezeti felépítésből adódó rezgésszám az, ami csökken, pl. szövetek, csont- és izomszerkezetek rezgésszáma.) A következmények szinte magától értetődőek. Fizikai testünk rezgésszáma csökken, aminek következtében kevésbé leszünk alkalmasak arra, hogy a magasabb világokból érkező információt érzékeljük, vagy felfogjuk. Nem az adóállomással van baj, hanem a vevővel. Mi vagyunk azok, akik a testünk és az agyunk érzékenységét fokozatosan tompítjuk.
- Ezért van az, hogy a gyermekek sokszor érzékenyebbek, és olyat is látnak, amit mi felnőttek nem?
- A gyermeknek a teste még nincs annyira tele mérgekkel. A húsevés, de különösen annak a fajta húsnak a fogyasztása, amit ma nagyipari módon állítanak elő, azzal jár, hogy szervezetünkbe bevisszük mindazt a mérget, (növekedési hormonokat, és antibiotikumokat) amivel az állatokat beoltják, hogy gyorsabb legyen a növekedés, és kevesebb a betegség. De ez még csak hagyján! Van egy ennél sokkal komolyabb gond: amikor az állatokat levágják, többet vágnak le egyszerre. Az állatok állandó telepatikus kapcsolatban állnak egymással, és kivétel nélkül mindenik tudatában van a készülődő szörnyűségnek.
Üvöltenek is szerencsétlenek, ahogy csak bírnak, pedig nem látják, hogy mi történik.
De tudják.
Így testüket átitatja a rémület és a félelem alacsony asztrális rezgése, és ezek a rezgések jó ideig a levágott állat húsához kapcsolódnak. És mi ezt, úgy, ahogy van, megesszük, és fogalmunk sincs arról, hogy ezzel együtt a félelem és a rettegés hullámhosszát is elfogyasztottuk... Ez aztán az emberben ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen - állati - félelemhez, érzésekhez és gondolatokhoz vezet, ami könnyen megnyilvánulhat lappangó félelemérzetben, alattomos viselkedésben vagy erőszakos cselekedetekben. A fizikai testet alkotó anyag állandóan cserélődik. Az új építőelemek az elfogyasztott táplálékból készülnek. A napfény által érlelt növényi eledel könnyebbé, lazább szerkezetűvé teszi a testet, ami így a szubtilis információk érzékelésére is alkalmasabbá válik."
Ha tetszik a cikk, oszd meg ismerőseiddel Facebookon!
