Lenyűgöző, varázslatos könyv, mely az elmúlt napokban a kezembe került. Barátainktól, Csongortól és Ágitól. Thiaoouba után nem gondoltam volna, hogy lesz még egy olyan könyv, ami ennyire tisztán adja át az igazságot és a tudást. Az Esszénus könyveknél is hasonlót éreztem, de a valódi döbbenetet, mely az élet titkáról lebbenti le lágy könnyedséggel a fátylat, ez a könyv okozta. Bővebben és még tartalmasabban, talán még érthetőbben is adja át az embereknek az életük helyes vezetésével való megtartandó információkat.
Már-már fantasztikus és hihetetlen mind az, ami elénk tárul. Anasztázia felfedi a titkot előttünk, hogyan tudnánk egészségesen élni, boldogan, a természettel igazi harmóniában. Hogyan védhetnénk meg környezetünket, hogyan hozhatnánk létre olyan járműveket (direkt járműveket írok… engedd szabadjára fantáziádat…) melyek felülmúlnák jelenlegi repülőgépeink sebességét és mégis védenénk környezetünket a káros kipufogó gázoktól. Hogyan hozzunk létre kis kerteket? Ó, én ezt tudom, hiszen magam is kertész vagyok – mondhatnád! De Anasztázia a legmerészebb álmaidat is felülmúlóan beszél részletesen arról, hogy hogyan ültess és gondozd úgy a növényeidet, hogy azok a te testedet védjék, óvják, gyógyítsák.
Fontos szívügyének tartja a gyermekek helyes nevelését, mely szereteten és természetei összhangon alapszik.
A könyv elolvasása más nézőpontba irányítja az olvasót, talán az egész életét is fenekestől felforgatja és átalakítja.
Társadalmi tévhitekről, gyógyulásokról, férj és nő közötti kapcsolatról, távolbalátásról, energiamezőről, az élet céljáról, a tudásról beszél.
Ki Anasztázia?
Egy ősi civilizáció leszármazottja, aki ma is a Tajgában él, Oroszországban, egy tisztáson az erdő közepén. Olyan intelligenciával, tudással bír, mellyel tudósokat utasít háta mögé. Megőrizte a természetben tisztaságát, beszél az állatok nyelvén, vagy akár velünk is képes felvenni a kapcsolatot telepátia útján. Azért él itt a Földön, hogy segíthessen nekünk. Tanításait az orosz tekintélynek örvendő vállalkozó Vlagyimir Megre írta meg és juttatta el hozzánk. Nyolc könyvből áll a sorozat. Az első az Anasztázia.
A történet Novoszibirknél kezdődik, amikor a „Kereskedelmi Karaván” elnevezésű expedíció hajók kikötnek, Megre vezetése alatt. Két öregember szólítja meg a kőkemény, makacs vállalkozót, hogy segítsen nekik kivágni egy cédrus fát. Ehhez ötven, erős férfiút kérnek. Ahhoz, hogy Megre segítsen nekik, felfedik a nem akármilyen fa ősrégi titkát.
„Az öreg azt állította, hogy az, akinek ilyen cédrusdarabkája van, közérzetében már három hónap leforgása alatt érezhető javulást tapasztal, sok betegségtől szabadul meg.
-Még az AIDS-től is? – kérdeztem és röviden elmondtam nekik, amit a sajtóból e korról tudtam. Meggyőződéssel teli hangon válaszolt: - mindenféle betegségtől.”
Ettől megszabadulni, véleménye szerint, könnyű feladat volt. A legfőbb azonban, ahogy mondta, az, hogy az ember, aki a cédrusfa ilyen darabkáját viseli, jobb emberré válik, sikeresebbé és természetesebbé.”
Megre makacsul ellenállt, haza kormányozza a hajót, és saját feje után megy. Nyomozásba kezd a cédrusról. Megdöbbentő tények kerülnek a napvilágra, különböző tudományos könyvekből, a Bibliából, és valahogy rejtélyes módon belekerülnek a törökök, telefonlehallgatások, és a tőzsde … Krimibe illő történet veszi kezdetét… mert hogy a valódi cédrus fa kicsiny darabkája vetekszik az arany és az olaj árával…
Megre úgy dönt, visszatér Novoszibirkbe és bizony ő maga fogja előállítani a cédrus olajat. Úgy dönt, kivágják a fát, melynek eljött az ideje.
„Isten úgy teremtette a cédrust, mint a világegyetem energiáinak gyűjtőtárházát… (…)
Egy cédrus ötszázötven évig él. Tűlevélkéinek milliói állandóan, éjjel-nappal antennaként veszik és gyűjtik magukba a fényes energiát, annak teljes spektrumát….(…) A cédrus egyetlen parányi részecskéjében – az ember számára jótékony formában – több energia van jelen, mint a Földön az összes ember alkotta energetikai berendezésben együttvéve.
A cédrus az emberből kiáradó energiát a világűrön keresztül fogadja magába, védi azt, és amikor szükség van rá, átadja. (…)
Ötszáz év eltelte után zengeni kezdenek. Így lágy haranghoz hasonló hangon jelzik az embereknek, tudtukra adják, hogy készek az áldozathozatalra, vágják ki őket, hogy az általuk összegyűjtött energia felhasználásra kerüljön a Földön. Harang hangján zengve – bongva szól a cédrus az emberhez, kéri őt … Három évig kéri… Zeng szakadatlanul, ha élő ember nem érinti meg.”
Ám találkozik a gyönyörű Anasztáziával, aki felfedi előtte az élet igazságait és beszél a zengő cédrusról és meg is mutatja azt.
„A körülbelül negyvenméteres magas fa alig volt magasabb a körülötte álló fáknál, ám legfőbb megkülönböztető jele az volt, hogy koronája mintha fénylett volna, maga körül olyan aurafélét képezve, melyet az ikonok a szentek arca köré festenek. Ez az aura azonban nem volt állandóan egyenletes, hanem pulzált.
(…)
-Én magam véletlenül találtam meg a módját annak, hogy energiája visszatérjen a világűrbe, aztán szétszóródjon a Földön – számolt be Anasztázai a történtekről.”
„Amikor az erdőben voltam, a legkülönösebbnek, sőt mi több, a legmisztikusabbnak nekem az tűnt, hogy Anasztázia képes messze távol élő embereket és a velük történő dolgokat, helyzeteket látni.
(…)Anasztázia ezt egy láthatatlan sugár segítségével tudja elérni. Azt állította, hogy minden embernek van ilyen sugara, ám az emberek nem tudnak róla, ezért nem is használhatják azt.”
„A sugár, melyről beszélek, már az emberben meglévő információkból, elképzelésekből, megérzésekből, vagyis intuícióból, lelki érzésekből tevődik össze, és ennek eredményeképpen képekből, hasonlóan az álomhoz, melyeket az ember tudatosan akaratával irányít.
-Hogy lehet az álmot álmunkban irányítani?
-Nem álmunkban. A valóságban, ébren lehet. Úgy, mintha programoznál, mégpedig tökéletes pontossággal.”
„Anasztázia megpróbálta csitítani az izgalmakat, ezért előbb megsimogatta a farkast, megpaskolta a hátát, mint a kutyát szokás, és elküldte. A medve az oldalán, kellemetlen helyzetben feküdt, mintha ki lett volna tömve. Valószínűleg arra várt, hogy Anasztáziának még szüksége lehet rá. (…) – Ők a képmutatást nem értik, és nem is kell, hogy értsék, az nem rendjén való – jegyezte meg Anasztázia.”
„De hát mi jó van egyáltalán az ivásban, dohányzásban, az állatok roppant mennyiségű húsának értelmetlen és káros emésztésében, amikor olyan sok gyönyörű növény kimondottan az ember táplálására lett teremtve?”
„Minden egyes parányi kis magocska óriási mennyiségű kozmikus információt hordoz magában. (…) És ezek a termések ténylegesen képesek (…) az emberi szervezet bármilyen betegségével megküzdeni és ellenállni. Ám ahhoz, hogy ez így legyen, a magocskának ismernie kell az ember szervezetét. Ismernie kell azért, hogy a növekedése során a termést feltölthesse az adott ember gyógyításához, betegségéhez nélkülözhetetlen arányban felveendő tápanyagokkal, feltéve, hogy a betegség már folyamatban van, vagy az emberben megvan rá a hajlam, az adottság.”
„Anasztázia szavai szerint a magocska az emberről nyert információkat ily módon magába fogadja, és termése növekedésének folyamatában a maximális módon fogja majd a világegyetemből és a Földből azokat az energiákat felvenni, melyek éppen annak az embernek szükségesek, aki azt így elültette.”
„Az embernek egyetlen orvosa van – a saját szervezete. Régebben, a kezdet kezdetén az embernek még meg volt a képessége, hogy tudja, mikor, milyen gyógynövényt kell használnia. Tudta, hogyan kell étkeznie és lélegeznie. (…)
Az összehangolt kölcsönhatások kerted növényvilágával gyógyítani fognak téged, önállóan felállítják a pontos diagnózist, törődni fognak veled és elkészítik a te gyógyszeredet, a számodra leghatásosabbat.”
„Közben a gyerekkel ne ordító módon beszéljünk, hanem úgy, mint velünk egyenrangú emberrel. Tudatunkban el kell raktározódnia, hogy a gyermek bizonyos dolgokban túlszárnyal bennünket, például a szándékai tisztaságában. Ő egy angyal. Ha ezt sikerül megértenünk, a továbbiakban már az érzésünk szerint, intuitív módon fogunk tudni cselekedni, és gyermekünk valóban emberré válik mellettünk, aki még minket is boldoggá tesz.”
„Anasztázia szerint a könyv szövegébe olyan betűkapcsolatok és szókombinációk vannak beleszőve, melyek az emberre jótékonyan hatnak. E hatást akkor érezhetjük, amikor a könyvet úgy olvassuk, hogy hallásunkat és érzésünket nem gátolják azok a mesterséges hangok, melyeket tárgyak és gépek hoznak létre. Ám a természet hangjai – a madarak éneke, az eső lágy hangja, kopogása, a levelek suttogása a fákon – e jótékony hatást segítik és erősítik.”
Már-már fantasztikus és hihetetlen mind az, ami elénk tárul. Anasztázia felfedi a titkot előttünk, hogyan tudnánk egészségesen élni, boldogan, a természettel igazi harmóniában. Hogyan védhetnénk meg környezetünket, hogyan hozhatnánk létre olyan járműveket (direkt járműveket írok… engedd szabadjára fantáziádat…) melyek felülmúlnák jelenlegi repülőgépeink sebességét és mégis védenénk környezetünket a káros kipufogó gázoktól. Hogyan hozzunk létre kis kerteket? Ó, én ezt tudom, hiszen magam is kertész vagyok – mondhatnád! De Anasztázia a legmerészebb álmaidat is felülmúlóan beszél részletesen arról, hogy hogyan ültess és gondozd úgy a növényeidet, hogy azok a te testedet védjék, óvják, gyógyítsák.
Fontos szívügyének tartja a gyermekek helyes nevelését, mely szereteten és természetei összhangon alapszik.
A könyv elolvasása más nézőpontba irányítja az olvasót, talán az egész életét is fenekestől felforgatja és átalakítja.
Társadalmi tévhitekről, gyógyulásokról, férj és nő közötti kapcsolatról, távolbalátásról, energiamezőről, az élet céljáról, a tudásról beszél.
Ki Anasztázia?
Egy ősi civilizáció leszármazottja, aki ma is a Tajgában él, Oroszországban, egy tisztáson az erdő közepén. Olyan intelligenciával, tudással bír, mellyel tudósokat utasít háta mögé. Megőrizte a természetben tisztaságát, beszél az állatok nyelvén, vagy akár velünk is képes felvenni a kapcsolatot telepátia útján. Azért él itt a Földön, hogy segíthessen nekünk. Tanításait az orosz tekintélynek örvendő vállalkozó Vlagyimir Megre írta meg és juttatta el hozzánk. Nyolc könyvből áll a sorozat. Az első az Anasztázia.
A történet Novoszibirknél kezdődik, amikor a „Kereskedelmi Karaván” elnevezésű expedíció hajók kikötnek, Megre vezetése alatt. Két öregember szólítja meg a kőkemény, makacs vállalkozót, hogy segítsen nekik kivágni egy cédrus fát. Ehhez ötven, erős férfiút kérnek. Ahhoz, hogy Megre segítsen nekik, felfedik a nem akármilyen fa ősrégi titkát.
„Az öreg azt állította, hogy az, akinek ilyen cédrusdarabkája van, közérzetében már három hónap leforgása alatt érezhető javulást tapasztal, sok betegségtől szabadul meg.
-Még az AIDS-től is? – kérdeztem és röviden elmondtam nekik, amit a sajtóból e korról tudtam. Meggyőződéssel teli hangon válaszolt: - mindenféle betegségtől.”
Ettől megszabadulni, véleménye szerint, könnyű feladat volt. A legfőbb azonban, ahogy mondta, az, hogy az ember, aki a cédrusfa ilyen darabkáját viseli, jobb emberré válik, sikeresebbé és természetesebbé.”
Megre makacsul ellenállt, haza kormányozza a hajót, és saját feje után megy. Nyomozásba kezd a cédrusról. Megdöbbentő tények kerülnek a napvilágra, különböző tudományos könyvekből, a Bibliából, és valahogy rejtélyes módon belekerülnek a törökök, telefonlehallgatások, és a tőzsde … Krimibe illő történet veszi kezdetét… mert hogy a valódi cédrus fa kicsiny darabkája vetekszik az arany és az olaj árával…
Megre úgy dönt, visszatér Novoszibirkbe és bizony ő maga fogja előállítani a cédrus olajat. Úgy dönt, kivágják a fát, melynek eljött az ideje.
„Isten úgy teremtette a cédrust, mint a világegyetem energiáinak gyűjtőtárházát… (…)
Egy cédrus ötszázötven évig él. Tűlevélkéinek milliói állandóan, éjjel-nappal antennaként veszik és gyűjtik magukba a fényes energiát, annak teljes spektrumát….(…) A cédrus egyetlen parányi részecskéjében – az ember számára jótékony formában – több energia van jelen, mint a Földön az összes ember alkotta energetikai berendezésben együttvéve.
A cédrus az emberből kiáradó energiát a világűrön keresztül fogadja magába, védi azt, és amikor szükség van rá, átadja. (…)
Ötszáz év eltelte után zengeni kezdenek. Így lágy haranghoz hasonló hangon jelzik az embereknek, tudtukra adják, hogy készek az áldozathozatalra, vágják ki őket, hogy az általuk összegyűjtött energia felhasználásra kerüljön a Földön. Harang hangján zengve – bongva szól a cédrus az emberhez, kéri őt … Három évig kéri… Zeng szakadatlanul, ha élő ember nem érinti meg.”
Ám találkozik a gyönyörű Anasztáziával, aki felfedi előtte az élet igazságait és beszél a zengő cédrusról és meg is mutatja azt.
„A körülbelül negyvenméteres magas fa alig volt magasabb a körülötte álló fáknál, ám legfőbb megkülönböztető jele az volt, hogy koronája mintha fénylett volna, maga körül olyan aurafélét képezve, melyet az ikonok a szentek arca köré festenek. Ez az aura azonban nem volt állandóan egyenletes, hanem pulzált.
(…)
-Én magam véletlenül találtam meg a módját annak, hogy energiája visszatérjen a világűrbe, aztán szétszóródjon a Földön – számolt be Anasztázai a történtekről.”
„Amikor az erdőben voltam, a legkülönösebbnek, sőt mi több, a legmisztikusabbnak nekem az tűnt, hogy Anasztázia képes messze távol élő embereket és a velük történő dolgokat, helyzeteket látni.
(…)Anasztázia ezt egy láthatatlan sugár segítségével tudja elérni. Azt állította, hogy minden embernek van ilyen sugara, ám az emberek nem tudnak róla, ezért nem is használhatják azt.”
„A sugár, melyről beszélek, már az emberben meglévő információkból, elképzelésekből, megérzésekből, vagyis intuícióból, lelki érzésekből tevődik össze, és ennek eredményeképpen képekből, hasonlóan az álomhoz, melyeket az ember tudatosan akaratával irányít.
-Hogy lehet az álmot álmunkban irányítani?
-Nem álmunkban. A valóságban, ébren lehet. Úgy, mintha programoznál, mégpedig tökéletes pontossággal.”
„Anasztázia megpróbálta csitítani az izgalmakat, ezért előbb megsimogatta a farkast, megpaskolta a hátát, mint a kutyát szokás, és elküldte. A medve az oldalán, kellemetlen helyzetben feküdt, mintha ki lett volna tömve. Valószínűleg arra várt, hogy Anasztáziának még szüksége lehet rá. (…) – Ők a képmutatást nem értik, és nem is kell, hogy értsék, az nem rendjén való – jegyezte meg Anasztázia.”
„De hát mi jó van egyáltalán az ivásban, dohányzásban, az állatok roppant mennyiségű húsának értelmetlen és káros emésztésében, amikor olyan sok gyönyörű növény kimondottan az ember táplálására lett teremtve?”
„Minden egyes parányi kis magocska óriási mennyiségű kozmikus információt hordoz magában. (…) És ezek a termések ténylegesen képesek (…) az emberi szervezet bármilyen betegségével megküzdeni és ellenállni. Ám ahhoz, hogy ez így legyen, a magocskának ismernie kell az ember szervezetét. Ismernie kell azért, hogy a növekedése során a termést feltölthesse az adott ember gyógyításához, betegségéhez nélkülözhetetlen arányban felveendő tápanyagokkal, feltéve, hogy a betegség már folyamatban van, vagy az emberben megvan rá a hajlam, az adottság.”
„Anasztázia szavai szerint a magocska az emberről nyert információkat ily módon magába fogadja, és termése növekedésének folyamatában a maximális módon fogja majd a világegyetemből és a Földből azokat az energiákat felvenni, melyek éppen annak az embernek szükségesek, aki azt így elültette.”
„Az embernek egyetlen orvosa van – a saját szervezete. Régebben, a kezdet kezdetén az embernek még meg volt a képessége, hogy tudja, mikor, milyen gyógynövényt kell használnia. Tudta, hogyan kell étkeznie és lélegeznie. (…)
Az összehangolt kölcsönhatások kerted növényvilágával gyógyítani fognak téged, önállóan felállítják a pontos diagnózist, törődni fognak veled és elkészítik a te gyógyszeredet, a számodra leghatásosabbat.”
„Közben a gyerekkel ne ordító módon beszéljünk, hanem úgy, mint velünk egyenrangú emberrel. Tudatunkban el kell raktározódnia, hogy a gyermek bizonyos dolgokban túlszárnyal bennünket, például a szándékai tisztaságában. Ő egy angyal. Ha ezt sikerül megértenünk, a továbbiakban már az érzésünk szerint, intuitív módon fogunk tudni cselekedni, és gyermekünk valóban emberré válik mellettünk, aki még minket is boldoggá tesz.”
„Anasztázia szerint a könyv szövegébe olyan betűkapcsolatok és szókombinációk vannak beleszőve, melyek az emberre jótékonyan hatnak. E hatást akkor érezhetjük, amikor a könyvet úgy olvassuk, hogy hallásunkat és érzésünket nem gátolják azok a mesterséges hangok, melyeket tárgyak és gépek hoznak létre. Ám a természet hangjai – a madarak éneke, az eső lágy hangja, kopogása, a levelek suttogása a fákon – e jótékony hatást segítik és erősítik.”
A könyvek megvásárolhatók az Anasztazia.hu oldalon!
Ha tetszik a cikk, oszd meg ismerőseiddel Facebookon!
Ha tetszik a cikk, oszd meg ismerőseiddel Facebookon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése