A vega életmód hatására kiakadtak a mérők otthon? Vagy csak lenyugtázták, jól van, tegyél, amit akarsz!Akár teljesen nyers vega vagy, akár még csak vegetáriánus, vagy szemezgetsz az egészséges életmóddal, szó nélkül tuti, hogy nem mehetsz el a családod mellett.
Először, még csak a puszta gondolat hallatán is mosolygás, nevetés tör ki, és a hitetlenkedés: „á, ezt te úgy sem tudod végigcsinálni! Nem tudod letenni a mama főztjét!”
Aztán kezd komolyabbá válni a dolog, már nem csak úgy mondod, hogy nem eszel húst, de valóban még a különböző családi összejöveteleken is képes vagy „megsérteni” a házigazdát, mert nem voltál hajlandó megkóstolni sem a grill finomságait. És jönnek a vicces beszólások: „Nyúl lettél?” „Tápos kaján élsz?” (A kaján szót, csupán az idézet kedvéért tettem bele) És jönnek a próbálkozások: „ Nem baj, ha nem eszel húst, egyél kolbászt!” „Egyél halat, az nem hús, sőt még csak nem is állati eredetű!” (Kérdem én, akkor micsoda?) „ Felvágottat azt ehetsz!”
Na, jó, ezt még valahogy lenyelik, hogy Te többé nem eszel tényleg semmilyen húst, hiszen a vegetáriánus életmód már egyre jobban elterjedt, igyekszenek, elkészítenek számodra egy finom tejjel, tejföllel, sajttal készült ételt. Jön a hideg zuhany számukra, mert Te ezt sem vagy hajlandó megenni!
Még kötélből vannak az idegek, bár egyre vékonyodik ez a szál, de nem adják fel, hiszen az étkezés a családi összejövetel lényege, akár úgy is írhatnám, a nagy zabálás! (Elnézést, de így van.) Te sem lehetsz kivétel, nem húzhatsz ki a sorból, és nem lehetsz más, mint a többiek! Büszkén elkészítik a párolt zöldségeket, ezt már tuti, hogy nem utasítod vissza! Bioboltban vásárolnak édességet, (persze tejcsokisat, mert hát bio, és a többi kit érdekel, utána nézni, gondolkodni, már fárasztó lenne, különben is túl sok a nyűg veled) és várnak a vasárnapi ebédnél. De te ismét finoman közlöd, már-már félve a reakcióktól, hogy „köszönöm, de nem kérem, nem eszek ilyet, mert nyers, élő, vegán vagyok.”
És itt szakad el a szál! Az addig kötélből font idegek, szétszakadnak, földindulás, és viharverés, lelki tombolás, veszekedés, megbántottság, kirekesztettség, illemek fölhagyása, szóval rengeteg kusza és fájó érzés keletkezik mind két félben. A legrosszabb az, hogy a család ezt neki szánt támadásnak érezheti, és általában ők vannak többen, így valóban kirekesztettnek érezhetjük magunkat, de ők is, hiszen te is kirekeszted őket a te saját világodból.
Van, ahol már az első jeleknél buzgón mozdul a család a ”megmentésedre”! Míg másoknál másak az idegtépő határok.
Hol van nálatok a határ? Meddig lehet elmenni? Mennyit bír el a családod?
Nagyon komoly probléma ez! Hiszen itt az egészségünkről, az életünkről döntünk. Aki valóban utána jár, tanul ezekről a dolgokról, a gondolkodás módja kiszélesedik, és sok mindent máshogy lát. Összeveti a képet, amit életében eddig tanult, azzal, amit most fedez fel. És rengeteg kérdés, utánajárás után látja a valódi különbséget, a manipuláció, a direkt félrevezetések, és az eldugdosott igazságok között. (Nem véletlen nem kapható jó pár értékes régebbi könyv) Azok, akik maradtak – család – a megszokott életritmusban, felfogásban, ők nem értik miért kell változtatni, miért nem jók a vasárnapi nagy evészetek, és miért kell az illemeket felrúgni? Miért nem tudsz Te is olyan lenni, mint a többiek? Miét nem tudsz Te is ”normális” lenni?
A legnagyobb probléma, nem az étkezés, hanem az, az irányítás, mely alól kicsúszol, ha gondolkozol. Egy ilyen fajta, ha úgy tetszik ”piramis” rendszerben vagyunk felépítve, ahol mindenki gyakorolhatja a hatalmi dráma játékát. Az alá-fölé rendeltség szerepét. A szülőnek mindig igaza van, és ne feleselj, főleg ne a ”100 éves” nagymamának, a főnöknek is mindig igaza van, az anyámnak is mindig igaza van, a barátaimnak is….de akkor hol is vagyok én?!
A legnagyobb bűn (ha nevezhetem így), amit elkövethetsz ezen a Földön, az, ha korlátozod, sőt megsemmisíted embertársad szabad akaratát! (Gondold ezt jól végig!) Ha megértené a család, a környezet ezt az egyszerű igazságot, valóban igazi béke lenne otthon, és mindenhol! Mert már nem az ego, az ön centrikusság dominálna, „hogy vagyok én, és engem bántanak meg, ha nem eszik a gyermekem húst” hanem, a valódi feltétel nélküli szeretet.
Amikor ez bekövetkezik, akkor a szülő, a testvér, a jó barát, a kolléga, ha valóban megszeretné érteni, a vegán életmódot, és mit miért csinálsz, akkor nem lesz rest, és elolvas pár tanulmányt, körül néz az interneten ( és feljön például ilyen oldalakra) elmegy előadásokra, és megpróbálja megérteni, megpróbálja a Te szemeddel nézni a világot!
Ha közel akarsz kerülni a másikhoz, meg kell tanulnod az ő szemével látni!
Könnyű a másikra fogni, hogy miatta nem megy jól a kapcsolat! De a botnak is két vége van! És ha a család nem fogja meg a másik felét ennek a botnak, akkor hogy is nevezhetnénk őket családnak? Mert mit is jelent a család? Nem az összefogó képet, a mindenben segítőt, támogatót? Az nem család, ha összejövünk vasárnapi ebédekre, jókat panaszkodunk, pletykázunk, és utána otthon kibeszéljük egymást, és elmondjuk miért nem volt ez, és az jó. Főképp, ha nem érezzük az elfogadást, a hiányának akár csak egy kicsiny szikrája is ott forr a levegőben, már nem a szeretet érzését fogjuk érezni.
Egy idézettel zárnám, mely nagyon találó!
Van, ahol már az első jeleknél buzgón mozdul a család a ”megmentésedre”! Míg másoknál másak az idegtépő határok.
Hol van nálatok a határ? Meddig lehet elmenni? Mennyit bír el a családod?
Nagyon komoly probléma ez! Hiszen itt az egészségünkről, az életünkről döntünk. Aki valóban utána jár, tanul ezekről a dolgokról, a gondolkodás módja kiszélesedik, és sok mindent máshogy lát. Összeveti a képet, amit életében eddig tanult, azzal, amit most fedez fel. És rengeteg kérdés, utánajárás után látja a valódi különbséget, a manipuláció, a direkt félrevezetések, és az eldugdosott igazságok között. (Nem véletlen nem kapható jó pár értékes régebbi könyv) Azok, akik maradtak – család – a megszokott életritmusban, felfogásban, ők nem értik miért kell változtatni, miért nem jók a vasárnapi nagy evészetek, és miért kell az illemeket felrúgni? Miért nem tudsz Te is olyan lenni, mint a többiek? Miét nem tudsz Te is ”normális” lenni?
A legnagyobb probléma, nem az étkezés, hanem az, az irányítás, mely alól kicsúszol, ha gondolkozol. Egy ilyen fajta, ha úgy tetszik ”piramis” rendszerben vagyunk felépítve, ahol mindenki gyakorolhatja a hatalmi dráma játékát. Az alá-fölé rendeltség szerepét. A szülőnek mindig igaza van, és ne feleselj, főleg ne a ”100 éves” nagymamának, a főnöknek is mindig igaza van, az anyámnak is mindig igaza van, a barátaimnak is….de akkor hol is vagyok én?!
A legnagyobb bűn (ha nevezhetem így), amit elkövethetsz ezen a Földön, az, ha korlátozod, sőt megsemmisíted embertársad szabad akaratát! (Gondold ezt jól végig!) Ha megértené a család, a környezet ezt az egyszerű igazságot, valóban igazi béke lenne otthon, és mindenhol! Mert már nem az ego, az ön centrikusság dominálna, „hogy vagyok én, és engem bántanak meg, ha nem eszik a gyermekem húst” hanem, a valódi feltétel nélküli szeretet.
Amikor ez bekövetkezik, akkor a szülő, a testvér, a jó barát, a kolléga, ha valóban megszeretné érteni, a vegán életmódot, és mit miért csinálsz, akkor nem lesz rest, és elolvas pár tanulmányt, körül néz az interneten ( és feljön például ilyen oldalakra) elmegy előadásokra, és megpróbálja megérteni, megpróbálja a Te szemeddel nézni a világot!
Ha közel akarsz kerülni a másikhoz, meg kell tanulnod az ő szemével látni!
Könnyű a másikra fogni, hogy miatta nem megy jól a kapcsolat! De a botnak is két vége van! És ha a család nem fogja meg a másik felét ennek a botnak, akkor hogy is nevezhetnénk őket családnak? Mert mit is jelent a család? Nem az összefogó képet, a mindenben segítőt, támogatót? Az nem család, ha összejövünk vasárnapi ebédekre, jókat panaszkodunk, pletykázunk, és utána otthon kibeszéljük egymást, és elmondjuk miért nem volt ez, és az jó. Főképp, ha nem érezzük az elfogadást, a hiányának akár csak egy kicsiny szikrája is ott forr a levegőben, már nem a szeretet érzését fogjuk érezni.
Egy idézettel zárnám, mely nagyon találó!
"Minden igazság három stádiumon megy keresztül: Először kinevetik,
Majd erőteljesen ellenzik,
Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket."
Majd erőteljesen ellenzik,
Végül pedig mint maguktól értetődő dolgokat fogadják el őket."
A. Schopenhauer
Kérdés: Mit szól a családod a vegán táplálkozáshoz, életmódhoz?
