Fűszerpaprika

Legismertebb fajtái: édes, édesnemes, csípős. A paprikát külön választjuk, felhasználás szempontjából: étkezési, és fűszerpaprika. Lehet hegyes, tompa végű, paradicsom, és cseresznyealakú. Színe lehet fehér, sárga, piros, és zöld. Igazi magyar színek! És ízek!

Őshazája Mexikó, és Guatemala, innen került Észak, és Dél-Amerikába. Hazánkba a törökök hozták be.

Használata lassan terjedt el a 18.században vált ismertté. Legelső termesztő helye Szeged környékén volt. Európában Spanyolország mellett itt, majd később, Kalocsa vidékén kezdték termeszteni. Ehhez hozzájárult egy magyar találmány: a fűszerpaprika porrá törése.

Először a parasztok ismerték fel, hogy a vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a fűszerpaprika-őrlemény íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél készítésénél máig alkalmaznak. Ez jellemzi a magyar konyhát.

A paprika alkoholos kivonata sokat használt külső szer reuma, zsába, köszvény, oldalszúrás, hajhullás ellen, mint bedörzsölő szer. A paprika ízét, értékes tulajdonságait nem kell nélkülöznünk télen sem: savanyúságnak, csalamádé részeként, vagy káposztával, uborkával töltve megőrzi C-vitamin tartalmát.

A paprikában megtalálható: A-provitamin (karotin), B1-, B2-, C- és B6, P -vitamin, valamint folsav. A C-vitamintartalma jelentős. Étvágygerjesztő, izzasztó, és vizelethajtó. A hegyes, zöldpaprikák gazdagabbak C-vitaminban. Gazdag káliumban. A kapszaicin nevű alkaloida adja a csípős ízét. Gyulladás csökkentő, antioxidáns. Fokozza a nyálképződést, és elősegítheti a nyugtató neuropeptidek (enkefalinok, endorfinok) kibocsátását az agyban. Étvágyjavító, emésztést elősegítő. Csökkenti a vérnyomást.

A paprika már 1570-ben megjelent Magyarországon is: Zrínyi Miklós nevelőanyjának, Széchy Margitnak egyik büszkesége, kertjének különlegessége volt. A paprika annyira meghonosodott a Kárpát-medencében kétszáz év alatt, hogy még a népművészet motívumkincsébe is belekerült: a kalocsai hímzésekben rendre feltűnik a paprikamotívum.

Szentgyörgyi Albert a paprikából vonta ki és dolgozta fel a híres C-vitamint. Ő maga ország-világ előtt így mesélte el felfedezését: „Este a feleségem paprikát adott vacsorára. Nekem nem volt kedvem megenni, de nem volt elég bátorságom ezt megmondani. Akkor jutott eszembe, hogy én ezt a növényt még sosem próbáltam ki. Azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt inkább elviszem a laboratóriumba, ahelyett, hogy megegyem. Még aznap éjjel megtudtam, hogy ez, a paprika a C-vitaminnak egy kincses háza. Pár héttel később másfél kg vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. Ezt szétosztottam az egész világon, és onnan tudtuk meg, mi a C-vitamin pontos kémiai szerkezete. Ennek a következménye, hogy ma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek a kútforrását.” Az orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben kapta meg a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin feltalálásáért.

A feltöltött fűszerek leírását későbbiekben a Fűszerek menüben találjátok!